SZEGED – A repülő autók akkor is csak vágyakozás szintjén voltak jelen az emberiség életében, léghajók azonban már tucatjával szelték az eget kontinensünk felett; így történhetett, hogy kilencven évvel ezelőtt pár hónapig egész Szeged abban a mámorító hitben élte a napjait, hogy Közép-Európában először itt indulhat meg a menetrend szerinti léghajóforgalom. Mint ismeretes, léggömbök már több száz évvel korábban léteztek, ezek azonban kezdetleges kialakításuk miatt nem terjedhettek el. Egészen a századfordulóig váratott magára, hogy a német származtatású Ferdinand von Zeppelin jászberényi iparos megtervezze LZ-1 jelű prototípusát. A több léggömböt összekötve hajót formáló test, melyet két darab Ganz motor hajtott, először 1899 decemberében szállhatott fel. A tervek szerint először a város felett repültek volna át, amit többen elleneztek, mondván veszélyes lehet, de Zeppelin ragaszkodott hozzá, hogy mindenkinek megmutathassa alkotását. A feltaláló rajoskodásának köszönhetően a repülés nem tartott sokáig, miután egy hirtelen jött dél-keleti irányú széllökés a járművet a ma is álló római katolikus templom masszív tornyának csapta. A 120 méter hosszúságú hajó azonnal összeroskadt, s a Tölgyfa utca háztetőit súrolva komótosan a piactérre zuhant. A balesetben csodával határos módon senki sem sérült meg, leszámítva magát az LZ-1-et.
A fekete napot követően németországi befektetők mégis úgy gondolták, érdemes lehet finanszírozni a további fejlesztéseket. Így születhetett meg 1902-re az LZ-2, 1904-re az Lz-3, és így tovább, melyeket már körültekintőbben teszteltek. Az első világháborúban csak még jobban felkapott lett az időközben szerkezetileg és mozgásra is megbízhatónak mondott találmány, százával rendelték őket már az 1920-as évek elején, ekkor már utasszállítási céllal. Londonban 1923-ban indult meg a forgalom az első viszonylaton a Ranelagh Gardens és a St. James’s Park között, kettő darab, egyenként 53 főt befogadni képes LZ-5 Victoria típusú léghajóval. Gyorsaságával és a magasan repülés nyújtotta lenyűgöző kilátással hamar népszerű lett, 1927-re már 18 viszonylaton összesen 83 zeppelin szelte a brit főváros egét. Illetve 85, hiszen a királyi családnak is volt két saját példánya, melyeket arra használtak, hogy minél gyorsabban jussanak el vidéken fekvő birtokaikra. Egyes pletykák szerint maga II. Erzsébet is ezen hajók egyikén fogant meg.
A népszerű közlekedési eszköz híre hamar bejárta a világot, és a szegedi városatyák is elkezdték azon törni fejüket, hogyan tudnák megteremteni a feltételeket egy zeppelinvonal kialakításának. Ekkoriban már elég nagy volt a város ahhoz, hogy a távolságok legyőzéséhez igény lehessen egy ilyen viszonylatra, így Szeged közlekedésmérnökei meg is alkották az első tervezetet, mely szerint a zeppelinvonal két végállomása Kiskundorozsma és az újszegedi liget, de egyszer menet közben leszállt volna a Mars téren is utascserére. Az ötletnek vegyes fogadtatása volt; sokan, akik a villamos bevezetését is ellenezték korábban, életüket féltették, másuk pedig egyenesen a város világtérképre kerülését látták volna a dologban. Szerencsére utóbbiak voltak többen, és a város is magára vállalta, hogy kiépíti a három állomást, egy impozáns hangárt a repülőtéren és meg is vásárol egy darab léghajót. Mindezek költségei meghaladták az 1 millió pengőt, melynek felét a magyar kormány állta, mondván, ha Szegeden beválik a világújdonságnak számító rendszer, Budapesten is meghonosítják. Már javában épültek az állomások és a csarnok alapozása is folyt, amikor 1929. május 5-én aláírták a szerződést egy a Luftschiffbau Zeppelin Rt. által a hatalmas jászsági gyárban összeszerelt léghajóra, mely a D-LZ 127-es lajstromjellel érkezett meg a szegedi repülőtérre szeptember 19-én.
A délután háromkor leszálló óriást több ezer fős tömeg várta, akkoriban ugyanis a város tágabb értelemben vett környékén mindenki erről beszélt. A grandiózus eseményről lapunk is beszámolt: „Már a kora reggeli órákban talpon volt Szeged s környékének népe. A város különböző pontjain, üzemekben, vállalatokban, műhelyekben, iskolákban gyülekezett a lakosság. Munkások, értelmiségi dolgozók, férfiak, nők, öregek és iskolások együtt vonultak városunk repülőterére megtekinteni a zeppelin-aeroplánt. Volt, aki a villamossal, többen gyalogszerrel, tehetősebbek automobillal érkeztek. A csodálatos zeppelinhajó három óra előtt néhány perccel tűnt fel az égbolton, Dorozsma felett. A fedélzetről lelépve maga Ferdinand von Zeppelin köszöntötte Somogyi Szilveszter polgármestert. A különös eszköz a királyásgban először Szegeden szolgál majd, miután az elmúlt esztendőben a közlekedéshez szükséges szerkezetek és a csarnok megépíttetett.”
A hajó közlekedtetésére és a szükséges infrastruktúra kiépítésére a város megalapította a Szegedi Légiközlekedési Részvénytársaságot, ezen vállalat neve hamarost magán a 800 000 pengőért vásárolt léghajón is ott díszelgett, mindkét oldalán. Erről archív fotó tanúskodik:
A világtérképre azonban már nem kerülhettünk fel, ugyanis hatalmas szerencsétlenség történt nemsokkal az ünnepélyes megérkezést követően. Mivel sem a városban, de még csak a környező országokban sem volt senkinek tapasztalata ilyen méretű és nehezen manőverezhető jármű irányításában, villamosvezetőket bíztak meg a zeppelin vezetésével. Persze nem egyedül, a Szegedi Légiközlekedési Rt. korabeli feljegyzéseiből megtudjuk, hogy a jármű irányításával öt embert bíztak meg. Komer József és Kállay Endre villamosvezetőket, Molnár József és Mánk Ferenc repülőgéppilótákat, illetve Freicht Tamás gépészmérnököt. Az első napokban, amikorra már Zeppelinék is visszatértek a gyárba, nem szállt fel a léghajó. Ezt sokan furcsállták is, de Komerék azt mondták, a kapott útmutató teljes áttanulmányozása nélkül a közelébe sem akarnak menni, nemhogy reptetni a hatalmas járművet.
Az első és egyben utolsó felszállást szeptember 28-ára időzítették. Az öt főből álló csapat délelőtt 10 óra magasságában helyezte üzembe a hajót, amivel 11 óra után nem sokkal kezdtek emelkedni. Arról nem maradt fent információ, hogy merre és hogyan szerettek volna repülni, az ezt tartalmazó könyv ugyanis velük volt. Ami biztos, hogy megközelítőleg egy óra repülés után tisztázatlan okok miatt ereszkedni kezdtek Szeged-Alsóközpont (a mai Mórahalom) külterületén, de feltehetőleg véletlenül nem a kiszemelt tisztásra érkeztek, hanem belecsapódtak egy olajfúrótoronyba. Azt, hogy hogyan történt az eset, a mai napig nem tudták tisztázni a hatóságok. Mindenesetre Szeged egyetlen zeppelinje 10 nap után porig égett.
A fedélzeten levők mind bentégtek. A hajót meg sem próbálták később újjáépíteni, olyannyira roncsolódott a szerkezete. Biztosítás nem volt rajta, ezért újat sem tudtak vásárolni, de talán nem is olyan kár, hiszen mint tudjuk, később sem terjedtek el a léghajók.
