Sétaturizmus: sokan mennek falura, hogy maszk nélkül gyalogolhassanak
Reklám

CSENGELE – Kisgyermekes család bandukol a főút páratlan oldalán, fejüket biccentve üdvözlik a szemből nordicwalkingoló nyugdíjas házaspárt. A mintegy kétezer lelkes Csengelén vagyunk, ahol szerdától nagy mértékben nőtt az ide látogatók száma. Ennek egy oka van: a településen nem laknak tízezren, ezért itt nem kötelező a maszk viselése. “Nem szeretem a természetet, inkább a szmogban sétálok, azt meg most ugye otthon nem lehet, ezért jöttem el ide” – meséli egy fiatal férfi a Szatyor Diszkont épülete előtt megállva, majd ahogy meglátja a közelgő régi dízelautót, mélyet szippant az 54121-es számú főút forgalmából.

“Mink magunk is meg voltunk lepődve, de tudja, örülök, hogy így alakulnak Csengele dolgai” – mondta megkeresésünkre Imre Tibor polgármester. Hozzátette: pénteken megnyitják Csengele első túrafelszerelésekkel foglalkozó üzletét a községházban. “Sétapál… túrót!, szóval túrapálcát meg ilyesfélét fogunk ottan árulni” – vezette be a Szegedi Idők munkatársát a tervezett termékpaletta rejtelmeibe.

Albert István (képünkön) még csak először jár Csengelén, de máris megtetszett neki a falu. Nem költözne ide, de mivel Kiskunmajsán már pont nem szabad maszk nélkül sétálni, ki kellett mozdulnia. A faluba elsősorban a szomszédos megyéből jönnek közelsége miatt, illetve messze földön híres járdáiért. Amikor erről beszélgetünk az utcán, odaszól egy kertjében kapáló idős asszony: “Higgye el, a csengelei járda egy napon Hungarikum lesz” – bökött ráncos, mégis barátságos kezével a lábunk elé. És valóban, a község sokszínű járdahálózata generációkon átívelő mestermű, amely évszázados távlatban vonultatja fel az építési anyagokat: csak a főutcán található vöröstéglás, repedt aszfaltos, EU-s pénzen csinált “újaszfaltos” és viacoloros, de a szocializmusból hátramaradt betonnégyzetes szakasz is.