A fotón szerkesztőségünk látható 1936-ban. Fotó: Szegedi Idők Archívum
Érdemes megemlékeznünk lapunk nem kicsiny múltjára is, hiszen a Szegedi Idők első számát maga Mikszáth Kálmén főszerkesztésével adták ki még jóval a századfordulót megelőzően. Azóta pedig történt egy s más, de ne szaladjunk előre! Korabeli jegyzetekből tudni, hogy első szerkesztőségünk egy egyszintes alsóvárosi házban helyezkedett el, innen vitték át kerékpárral lapzártakor a cikkeket nyomtatásra a belvárosba Kolver Ferencz nyomdaiparoshoz. Sajnos nem sokáig, hiszen mint sokan ismerhetik a történetet, a Szegedi Időket még újszülött korban vitte el a víz. Lapunk mindössze tizenegy számot élt meg a súlyos árvízkatasztrófa előtt, lévén alapításunk dátuma egészen pontosan 1879. március 1. Ez egy szombati volt, másnap, vasárnap még megjelent az újság, hétfőn szünnap volt, innentől kezdve pedig egészen a tragédia napjáig működött a hatfős szerkesztőség valahol a régi templomtól nem messze, mígnem március 12-én hajnalban az árvíz el nem öntötte az egész várost, ellehetetlenítve ezzel a Szegedi Időket is. A szörnyű napig összesen tízszer jelent meg a lap, illetve elkészült a tizenegyedik napi újság is, ám ez odaveszett az árban. Szerencsére sikerült egy amerikai Sholes and Glidden típusú írógépet kimenekítenie a szerkesztőségben azon az éjjelen későig bennmaradt Mikszáthnak, így a szabad szellemiségben létrejött lapot folytatni tudták.
Innentől pedig már mindenki ismeri a Szegedi Idők olykor tragikus, de mindenkor felemelő történetét és azt, hogyan lett a semmivé Szeged évtizedek alatt nehéz és fáradságos munkával felépített, és legnagyobb példányszámúvá váló újsága. Most pedig itt állunk és elmondhatjuk, hogy egyben útjára indítunk egy ígéretes közösséget és gondolati bölcsőt, másrészt pontot teszünk azok idők végére, amikor Szegednek konzervatív álhírportál nélkül kellett élnie napjait.